Petőfi reloaded
Késő este metróztunk haza kis családommal. Már nem sokan ültünk a metrókocsiban. Legkisebb gyermekemet a kezemben tartottam, úgy aludt. A Népliget megállónál felszállt 15 marcona fickó, ezerdecibeles „FRADIKA! FRADIKA!” kiáltásokkal. Ösztönösen szorosabban fogtam kisfiamat, próbáltam beburkolni a kezeimmel. Ahogy beszálltak, folytatták az üvöltözést. Feleségem lazán felállt, odasétált hozzájuk: „Alszik a kisfiam, nem tudnátok csendesebben?” Mire az egyikük: „Jaj, bocsánat, nem vettük észre!” És abbahagyták a kiabálást. Nemcsak a feleségem szuperképességén csodálkoztam el, hanem a fradisokén is. Petőfi pedig nyugtázhatja, hogy még ma is működik a „csendesebben vigadjanak, Isten áldja meg kendteket, szegény édesanyám beteg”, és az ultrák elhallgatnak.