Hajnal a Blahán

Koldus papírpoharában néhány kopott fémpénz koppan. Úgy látszik, ma hajnalban én vagyok a fejét leszegve tovasiető, majd hirtelen megtorpanó ügyeletes élő lelkiismeret. Rám se néz, takarója egy burok, vagy inkább páncél, amiről lepattan a közöny, az undor és a sajnálat is. Én végül továbbmegyek, bár nem vagyok elégedett, nem tudom, ki a hibás, nem tudom, még mit tehetek. A Blahán nehéz a hajnal és sűrűek a reggelek.