Csak szeretet

Utaztam a 73-as trolin. Az István úti megállónál felpattant három rettenthetetlen fiatalember. Ordibáltak, kezükben sör. A hátsó peronon, egyikük rúdtornászott, a másik kettő meg rugdosta az oldalburkolatot. Az utasok riadtan a kocsi elejébe húzódtak. Én hátul ülve maradtam, szánakozva néztem a huszonéveseket. Sajnáltam, hogy nincs jobb szórakozásuk, mint a rendetlenkedés… nagy hiányuk lehet szeretetből!
A hangadó kortyolt a sörösdobozából. Kedvesen megkérdeztem milyen sört iszik? Orrom elé nyomta a flakont:
- Kérsz nyanyus?
- Köszönöm nem, keverve jobban szeretem.
Beszélgetni kezdtünk a koktélokról. Odazöttyent mellém. A többiek is jöttek, vigyorogva hallgatták.
Amikor leszálltak, magáztak, tisztelettel köszöntek. A szeretet most is hatott…