Nyár a Margitszigeten

1956-ban a szép napsütéses délutánt már felváltotta a kora este, hazamenetel ideje.
Nem akartam a Szigetről hazamenni. Ötéves testem és hangom minden erejével tiltakoztam.
Ekkor Apám hozzám hajolt: „Ne sírj, figyeld az embereket! Látod, akiknek gyerekük van, azok mind szépen fogják a gyerek kezét és hazasétálnak.
Akiknek nincs gyerekük, azok szépen fogják egymás kezét, most ők sétálnak ki a Szigetre.”

Nyarak követték egymást.
Egyre később jöhettem a Szigetről haza, már Apám sem fogta a kezemet.

Tavaly nyáron fiam egy óra hosszat készülődött. Talija volt Katival.
„Vigyázz magadra! Hova mész, mikor jössz haza?”
„A Margitszigetre, ne aggódj! Hogy is mondta nagypapa?”