A tűz nem játék

Augusztus 20. Apukám nyakában gyermeki jókedvvel várom az égi csodát, ami később égi háborúba torkollik... alig 6 évesen nem fogom fel a közeledő vihar nagyságát, egészen addig, míg apa szól a mellette álló, éppen az esernyőjét nyitó úrnak: "Az nem fog segíteni."
Kicsavarodott esernyő száll a Duna felett.
Rohanni kezdünk, mikor a szél lefújja a híd lábánál álló kis házikó tetején lévő majd' 100 kilós vasdíszt.
Fák dőlnek ki, kukák repülnek a fejünk felett. Bízom édesapámban: a Vásárcsarnok egyik boltíve alá menekülünk az égből hulló cserepek elől.
Futás, utolsó metró, csurom vizes ruhák, forró kádban ülő túlélők: apa és fia.