Egyedül

Állt régen egy trambulin pálya a Margitszigeten.
Sokat jártam oda gyerekként apukámmal, meg akartam tanulni hátraszaltózni, amiben ő segített. Először karját átkulcsolva ugrottam, hogy megtartson és segítsen átpördülni. Később már csak a kézfejébe kapaszkodtam, végül pedig csak egy ujjába. Ekkorra már képes lettem volna egyedül szaltózni, de féltem, hogy fejre esek. Ezért apukám leszakított egy falevelet az egyik behajló ágról és mondta, hogy fogjuk meg egy-egy végét, biztonságban leszek. Ujjaim közé szorítottam szárát és mindenemet rábízva elrugaszkodtam. Sikerült és harmadjára már egyedül szaltóztam, falevéllel tenyeremben.
Mindenkinek szüksége lenne erre a falevélre, amikor úgy érzi, hogy egyedül nem mer élni.