Hamupipőke

Én a dédivel nem találkozhattam, de a nagyim állítólag le se tagadhatná, hogy ő volt az anyja. A nagyim most nyolcvan. Hogy a dédi hogy nézett volna ki nyolcvanévesen, az már sose fog kiderülni, de ha a családi fényképekből indulok ki, nagyjából el tudom képzelni. Csak hát a dédinek mindössze harminc év jutott. És most a nagyi megkért, hogy vigyem le a Dunához. Azt mondta, szeretné látni, mielőtt meghal, pedig amúgy sose megy a folyó közelébe. A nagyimnak meglepően kicsi a lába. Harmincötös. Mint az anyjának. Ez éppen illik rám, mondta a rakparton. Aztán meg csak sírt.