Mozgólépcső transzformáció

A mozgólépcső aljáról nézem az embereket, ahogy a napfényről bejönnek a négyes metró neonfényébe. Mindegyikük üres tekintettel bambul maga elé, és ahogy egyre lejjebb és lejjebb érnek, a hátuk meggörbül, a kezük megnyúlik, a fejük kettéválik. Mire elém érnek, és mutatják a jegyüket, mindenki önmaga kifordult paródiája. Nem tudom visszatartani, kinevetem őket. A mellettem álló kollégám, aki tavaly öngyilkos akart lenni, előbb teljesen kattantnak néz, majd rá is átragad a nevetés. És végül az utasokra is. Mind nevetünk. Otthon a tükör előtt hiába forgatom a fejemet, sehogy sem tudom megpillantani magam. A kancsalságom ismét rosszabbra fordult.

Illusztráció: Herbszt László