Az ószeres

Körbefutó gangok megkopott padlókövein gurult végig rekedt, rozsdás hangja: "Óóóószereees! "
Kéthetente jelent meg a hetedik kerületi ház sárga bazaltköves udvarán, szemét végigjáratta a napszítta ajtókon, melyek hagymaszagú konyhákra nyíltak, és elkiáltotta magát: "Mindent veszeeek! Lábast, kannát foltozok!" Egyszer sem láttam, hogy bárki is lebotorkált volna hozzá a hűvös, málló vakolatú lépcsőházban. Rejtély volt, kiktől vásárolta a hátizsákjába tömködött sok hasznavehetetlen dolgot: ócska ruhát, bőrt, pipát, rongyot.
A házkapuban futottunk össze. Korábban nem láttam őt ilyen közelről. Csalódott, szomorú tekintet nyúlt ki szelíd arcából, mintha azt súgta volna: „Talán holnap.”
Többé nem tudtam elhinni, hogy a rossz gyerekeket elviszi magával.