Budapest ostroma

Magzatpózban fekszik az ágyon. Férje valahol Budán harcol, most nem segíthet. Egyre közelebbről hallani a döngő katonalépteket. Fél perc, és betörnek a hálószobába. Vajon mit tesznek majd vele? Nem számít semmit az ajtó elé tolt szekrény. Könnyen fel fogják dönteni. Tizenöt másodperc. Hiszen még gyerekei sincsenek. Kettőt akart. Egy lányt és egy fiút. De lehet, hogy jobb is így. Nem hagy árvákat maga után. Fülsiketítő robaj. Egy lövedék embernyi rést ütött a szoba utca felőli falába. Öt másodperc, döntenie kell. Már dülöngél a szekrény, amikor a résen át kimenekül az utcára. Negyvenöt évvel később unokája születik. Én vagyok az.

Illusztráció: Soós Andrea