A láthatatlan

Mindössze tízzel koccanhatott nekem hátulról a Kerepesi úti kanyarodósávban. Egyedül ültem a kocsiban, a zöldre vártam, amikor hirtelen valaki hátba vágott. Akkorát ütött, hogy levegőért kellett kapnom. Mire rájöttem, hogy karamboloztunk, már ott állt a kocsim mellett. Bobek. A párhuzamos osztályból. Elvörösödtem. Harminc éve nem láttam, de őt sosem tudnám elfelejteni. Plátói szerelmem volt ötödiktől nyolcadikig. Remegő lábbal kászálódtam ki a kocsiból, hátramentem, hogy megnézzem, mit tört még össze a szívemen kívül. Az autón alig látszott sérülés. Bocsánatkérőn toporgott mellettem a kitöltendő baleseti jegyzőkönyvvel. Nem vettelek észre, ne haragudj! – mondta. – Tudom – motyogtam. Aztán dokumentáltuk.