Vidéki rokon

Akadozva indul a halk beszélgetés a második emeleti bérlakásban. A hangulat lassan oldódik, akár az átfázott testek. A háziasszony kávéval, szendviccsel és süteménnyel kínálja a rokonokat. Rég találkoztak, sok lenne a mondanivaló, de valamiért csak felszínes marad a beszélgetés. A pestiek (bocsánat: csepeliek; mindig kikérik maguknak) azt fejtegetik, vajon a Keletiből a Nyugatiba át lehet-e menni másként, mint metró átszállással. Sorolnak buszt, villamost, de végül mindig oda lyukadnak ki, hogy átszállás nélkül nem megy. Akkor megszólal a 300 kilométerről jött rokon: - A 73-as troli egyenesen átvisz. - Erre elmosolyodnak, és elhangzik az első halk nevetés is a temetés óta.