Városvertigo

Steffik András budai földmérő csak lapos talajon szédült. Huszonhat évesen Pestre hívták villamospálya-felmérésre. Munkába menet a Kiskörúton egy anya észrevette, hogy dülöngél. Meg akarta szólítani Steffiket, de a tekintetét keresve maga is szédülni kezdett, kislánya szófogadóan követte anyja mozgását. Mindhárman kiforogtak az úttestre. A kilences busz sofőrje jobbra-balra kerülgetett, nehogy elüsse Steffikéket, az autók a buszt próbálták kikerülni, a járókelők pedig az autókat, amik felszédültek a járdára. Estére a külkerületi villamosok magukat forgatták a síntengelyen, hogy ne lássák: egész Pest szédeleg körülöttük. Steffik tekintetét kikerülték emberek, járművek: magányosan szédült együtt mindenkivel. Szeme csak a villamosokon akadt fönn:„Itt elcseszték a pályatervet.”