A rakparton

Buda, Pest,
Pest és Buda,
lógatják lábukat a Duna vizébe.

Mindenki boldog,
téged kivéve.
Belefacsarodsz a város szívébe.

Ugyanaz a dinnyehéj,
Attila óta,
mindig ugyanaz, ugyanaz a nóta.

Pipa a rakparton bámulni a hidakat,
ha téged mutat minden kirakat,
pipa a villamos,
pipa a Parlament,
ma megint mindenki az agyadra ment.

A mozgólépcső halad,
nézed a falat,
talán egyéniség vagy,
vagy csak kartotékadat?

A rágódat kiköpöd, lájkot gyúrsz belőle.
Érzed, hogy baj lesz, tudod már előre.

Lenyomod,
kinyomod,
benyomva elnyomod,
mindegy – csak legyen kéznél a mobilod.

Szavakat keresel, véletlen elesel.
Elbuksz vagy elesel?
Kit keresel?
A város veled felesel.