Nincsenek itt oroszok

Papa nagyanyám szobájában feküdt, a barnás ágyon még feltűnőbb volt áttetsző fehérsége. Az agyrák sietve átrágta magát a közelmúltján, és csak a szocializmus emlékénél torpant meg, megint hallotta elhúzni a szovjet gépeket.
„Gyurci, már nincsenek itt oroszok” – csattant fel Mama, mintha az igazsággal visszatarthatná nagyapámat az értelemtől a halálig vezető úton.
Ahogy kilépett, nagyapám sovány karjának mutatóujját halántékához kopogtatta és odasúgta: „Nagyanyád nem százas”.
És én is inkább neki akartam hinni, mert még az orosz gépek gondolata sem volt annyira ijesztő, mint a valóság, amiben papa hamarosan meghal. Ránéztem az asztalra. Honnan fogunk cukrot szerezni, ha a bödön kiürült?