Álnagyi

Pár éve a VII. kerületben az utcán találtam egy igazolványképet egy mogorva arcú, idős néniről. Úgy döntöttem megtartom, és gondolkodás nélkül betettem a tárcámba, ahogy az anyukák a gyerekük fotóját. Csak nekem nem gyerekem, hanem nénim van. Az ismerőseim sorra mondogatták, hogy mennyire hasonlítok a nagymamámra. Ilyenkor képzeletben a nénire kacsintottam: az igazat csak mi ketten tudjuk.

A nénim sok albiba elkísért; laktunk együtt a XVI., a IX. és még a VIII. kerületben is. Aztán az egyik költözésnél elhagytam valahol.
Valószínűleg azóta is jár pénztárcáról pénztárcára, hogy mindig valaki más nagymamája legyen.