Álruhás angyal a hétből

R. néni katona volt. Legalább ő ezt állította magáról, de elnézve őt, tényleg annak tartottam: a mindennapok irgalmas harcosának. Nap mint nap végigjárta a környező háztömbök nyugdíjasait. Bevásárolt nekik, intézte apró-cseprő ügyeiket, magányos délutánjaikon elképesztő történeteivel szórakoztatta őket.

R. néni hangosan és sokat kacagott. A feketéjét kavargatta, és cigarettája füstjén keresztül kinevette a világot. Megpróbált mindenkit erre tanítani a környéken. Hogy ne vegyük túl komolyan az életet.

R. néni halálos beteg is volt. Utoljára álmomban láttam őt, visszafelé kerékpározott és azt kiáltotta felém: Kislány, sose félj!